Nem tudom, hogy "annak", hogy lehetett ilyen mindenfajta kreativitást nélkülöző címet adni, vagyis pontosabban nevet, hiszen Az az. De a kezdetleges viszolygásom ellenére elgondolkodtam azon, miért is ne szállhatnék fel én is a hype vonatra, miért ne szárnyalhatnék én is a horrorvilág borús fellegeibe csupán az izgalom kedvéért?

Így hát végül én is egy lettem azok közül, akik beültek moziba, és adtak egy esélyt a Stephen King könyvadaptáció második részének. Ami már csak azért is szórakoztató, mivel az első részt nem láttam, csak a könyvet olvastam, amit amúgy rendkívül vontatottnak és uncsinak találtam annak idején. Szerencsére a film egyik nagy előnye, hogy nem kell az első részt (szerintem) látni ahhoz, hogy élvezhető legyen, mivel úgyis kellő mértékű flashbacket mutatnak a szereplők gyerekkorából. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, csak amennyire szükséges. Már csak azért sem, mert egyszer legalább mindenképpen érdemes megnézni.

Találtam a netet böngészve egy oldalt, ahol listázzák az amerikai államoknak a "state dessertjeit". Ami elsőre meglepett, hogy tulajdonképpen a felsorolás kilencven százalékát különböző piték teszik ki, de annak minden változata felbukkan: barackos, almás, áfonyás, mézes, sütőtökös, körtés, cseresznyés, diós, stb.

Egy viszont kitűnt számomra a többi közül. Úgy döntöttem, megpróbálom megcsinálni, mert annyira furcsának tűnt első látásra, hogy rádöbbentem, elkészítésének végeredményként csak két opció fordulhat elő: vagy a kedvencemmé válik az első beütésre őszies ízvilágával, vagy egy kupac szar fog rám várni a tepsiben.

Ez volna az Édesburgonyás Pite, bár a címben már ellőttem egy enyhe spoilert.